Még mindig a múlt, vagyis az első pár hónap eseményei közé tartozott, amikor először mentünk hármasban uszodába, kifejezetten babaúszásra. Nagyon izgatottak voltunk, mint minden új közös élmény előtt. Vettünk neki uszós pelust, felhívtam az „oktatót” hogy mégis hogyan kell elképzelni a dolgot és kikérdeztem mindenről nem fog –e belepisilni a vízbe? Nem. Nem fog fázni? Nem. Nem baj ha kicsit később érkezünk az alvás miatt? Nem. Szuper! Irány az uszi! Nagyon-nagy élmény volt az első alkalom nem beszélve arról, hogy ismét társaságban voltunk. Főleg apukák voltak a babáikkal.
Ahogy rendszeressé váltak az úszások és Kolos megszokta valamint nagyobb lett és kapott egy speciális úszógumit, amiben különösen élvezte a pancsolást, lehetőségem nyílt arra, hogy amíg Gáborral játszanak, a kismedencében addig én átmenjek a nagyba úszni. Mozogni, mozogni, mozogni! Végre! Először ötszáz métert úsztam, aztán ezret, tegnap pedig már kétezret, igaz most már 16 hónapos a nagyfiú és igazán tapasztalt lubickoló. Az úszás igaz, hogy szervezés kérdése, mert véleményem szerint, amíg nem tud állni vagy járni a baba addig kétemberes a történt az öltöztetések miatt, de össze lehet hozni. Volt olyan, hogy ha Gábor nem ért rá akkor az öcsémmel mentem. Gyaloglás, tekerés, úszás, nem sokára jön a futás…!
Nem érkezett még hozzászólás