A legelején, amikor néhány hetes volt Kolos, nagy sétákat tettünk babakocsival és hordozóval is. A Gellért-hegy közelében lakunk így a meredek emelkedők segítségemre voltak abban, hogy a séták ne csak levegőzésnek számítsanak, hanem a kondíciómat is javítsák, amin volt mit.
Egyszer lemértem, hordozóval tehát Kolost magamra kötve előre, lendületes meneteléssel, szerintem nem is a legrövidebb úton, a hegy lábától fel lehet érni a Citadellára 22 perc alatt. (Szülés után 8 héttel is!) A terhesség előtt ennyi idő alatt szoktam futva felérni a leghosszabb úton. A hordozó azért praktikus a hegyen, mert a lépcsőket is igénybe lehet venni, változatos és a kocsikat is ki tudjuk vele kerülni.
A képen épp egy ilyen kondi sétára indulunk. A mai napig csinálok vele ilyeneket, ami változott, hogy ő azóta 10 kilóval több én pedig pont annyival kevesebb. Nagyon sokat jelentettek akkor ezek a kimozdulások, szerencsés telünk volt, legtöbbször sütött a nap, jó volt a levegő, gyönyörű a kilátás, testközelben a gyermekem. Örömteli időszak volt (az is). A második képen már egy jóval későbbi túra verziót láttok, ahol Gábor cipeli a legédesebb terhet a világon, de erről majd később.
Nem érkezett még hozzászólás