2013 októberében született Kolos, így az első télen a már említett hordozós és babakocsis emelkedős sétáké volt a főszerep a kondícióm helyreállítási folyamatának kezdetén. Idén télen, viszont már ha tehettük, nem a hordozóval és nem is a babakocsival indultunk útnak, hanem szánkóval.

A képen látható hétköznapi szánkó bobból és egy benti hinta alkatrészből Gábor által összeszerelt becsatolhatós háttámlás szánkója lett Kolosnak. A rárögzített kötél megfelelően hosszú volt ahhoz, hogy a derekam köré kössem, és már indulhattunk is. Na, ez volt az a dolog, amit Kolos az első pillanattól kezdve gurgulázó kacagással fogadott, főleg amikor elkezdtem vele kocogni …és itt ugrott be, hogy hoppá, ez nem is rossz ötlet. Minél gyorsabb volt a tempó annál jobban nevetett. Nagyon szórakoztató volt az első alkalom és úgy ment el ¾ óra, hogy észre sem vettem viszont kellemesen elfáradtam.

Innentől kezdve, ha van megfelelő mennyiségű hó, akkor az a menetrend, hogy beöltözünk, felszerelkezünk és indulunk. 5-10 perc lendületes sétával kezdünk, ez alatt az idő alatt ő elhelyezkedik a bobban, megtalálja, a helyét mindenféle kényelmetlenségi faktort kiiktatunk, mint félrecsúszott sál vagy sapka, túl szoros csat stb., én is ellenőrzöm a cipőfűzőm aztán indulhat a móka.

30mp kocogás 1 perc séta, 30mp kocogás 1 perc séta ameddig úgy érzem, hogy megy, a vége felé már hosszabbak a séta szakaszok, mert fáradok majd a végén ismét 5 perc könnyű séta. Nem tartozik az igazán könnyű edzések közé a szánkóval futás, de nagyon hatásos éppen az intenzitása miatt, és igazán inspiráló úgy futni, hogy minél nagyobb teljesítményre kapcsolsz annál hangosabb kacagás a jutalom. Szeretem.

Kiss Melinda